Marilee

Remélem olvasod, mert biztos megtalálsz újra.

Hát van egy rossz hírem!

Bármilyen hízelgő is számomra a feltételezésed, nem Derek a férjem.  Ha vetted volna a fáradtságot magadnak, és bele is olvasol a blogomba, rájöttél volna.

Velem nagyon kitoltál! Nem írtam a blogomba kb. fél napig, mert sikeresen kinyírtátok….jajajjjj 😦 Azt hiszem, ezt nem élem túl!

Szórakozásnak nagyon jó lehet ez, hogy hogyan lehet kinyírni vad idegen emberek blogját, fotóalbumát. Csak mert felbukkan benne egy név, amire Te ugrassz! Hát igen, én elmondhatom magamról, hogy enyém a barátsága. És ez fájdalmas lehet a számodra, mert te nem tudsz olyan emberi kapcsolatokat kialakítani, amik értékesek lehetnek. És nem tudsz harag nélkül, normális emberi érzésekkel gondolni arra, aki régen fontos volt neked.

Sivár, szánalmas lelkivilág, keserű, irígységgel teli élet! Nektek ez jutott.

Nem vagyok dühös, ez már csak szánalom, amit irántatok érzek. Remélem építeni is tudtok, valami értékeset felmutatni, nem csak ezt a kis sunyi rombolást!

Hát ennyi. Ez kikívánkozott…….

 

Technorati

Technorati Profile

 

Beeee, tikk-takk bari beeeeee

ÚJSÁG van!!!!!

Úgy látszik csak fog az én gyerekem magyarul beszélni egyszer! Nem csak a hablaty!

Zalán ágya fölött vannak aranyos kis baris képek, és egy baris óra. No, ezeket már ezer éve minden pelenkázás után megnézzük.
Már pár napja mondja, mikor megkérdezem, hogy : Mi ez? Azt mondja: baaaa
És hogy csinálja a bari? Beeeee
Hol a baris óra? – és mutatja.
Erre ma: Hol a baris óra? – mutatja, és mondja közben: titt-tatt
Azt hiszem ez már nem véletlen!
Szóval a gyerekem első szava nem anya, meg apa, vagy mama, hanem: bari, be, tikk-takk.
Remélem nem mezőgazdász lesz!

 

Morzsa

Ezekben a pillanatokban Morzsa Aaron koncertjén űl, és áhítattal hallgatja…..

Meglepi volt neki, eredetileg Amerikában koncertezik, de most hírtelen hazautazott Izraelbe egy koncert erejéig.

Ma délután pont MSN-en beszéltem Morzsával, mikor rájött, milyen orvul megszervezték, hogy ott maradjanak és ott tudjon lenni a koncerten.

Annyira őszintén örült, ilyet már régen láttam, hallottam. Olyan jó volt ez az élmény!

Remélem jól érzed most magad Morzsa! 🙂

 

BANKOK!!!! :-((((

A mai napom….. eddig…..

Mikor a kocsi csere volt, úgy számoltuk, hogy ha mindent kifizetünk, van még 41.000.- Ft a kártyámon, ez megmarad. Ebből 30-at befizetek csekkekre, és a maradó 10-ből élünk következő fizuig. Elég húzós, de megoldjuk.

Az előző kocsin is volt hitel, kértem egy végtörlesztést.
A K&H Bankban van folyószámlám, és csoportos beszedési megbízása volt az Erste Banknak a törlesztés levonására.
Mikor pénteken bementem reggel a bankba, én voltam az első ügyfél. Úgy kezdtük, hogy megnézte az ügyintéző, hogy az Erste levonta-e az esedékes díjat. Nem. Oké, akkor gyors letiltattam az Erste-t, és mikor ez megvolt, utánna a végtörlesztés összegét átutaltam nekik. Így frankókn vagyunk! ….gondoltam én!

Ma mentem volna csekkeket fizetni, de a banknál kezdtem, hogy leveszem a pénzt. Erre nincs rajta csak 20ezer. Lefőttem!

Bementem a bankba, hogy most akkor mi van? Pont az a 20 hiányzott, ami a törlesztésem lett volna, de LETILTATTAM A LEVONÁSÁT!!!! és rendeztem a tartozást!

Vártam egy fél órát, mert persze csak 1 ügyintéző dolgozott! Közben a gyerekeim a szomszédban…de mindegy.

Sorra kerültem, mondom mi van, nézze már meg hol a pénzem.

És Igen, az Erste vonta le a törlesztést TEGNAP!

Akkor már a sikítófrász kerülgetett, hogy ha én péntek reggel 8.05-kor letiltatom a pénz átutalását, akkor hétfő délelőtt hogyan tudják mégis leemelni a számlámról?

Az ügyintéző is elfehéredett, akkor én már bőgtem kínomban.

Felhívta a pesti központot, elmondta mi volt.

Azt mondták, oké, ez a bank hibája, ha nem utalja vissza az Erste, akkor ők kártalanítanak.
Ekkor felhívta a csajszi az Erstét, velük egyezkedett. Végül azt ígérték, hogy visszautalják a pénzt, mert látják, hogy túlfizetés van.

No, majd kiderül! Nagyon aranyos volt egyébbként a K&H-s ügyintéző,  ezerszer bocsánatot kért a kolléganő hibája miatt (valószínűleg nem rögzítette gépen, mert “elfelejtette”!)
Megadta a telefonszámát, hogy pénteken csörgessem meg, megnézi utaltak-e már az Erste-től.

Hát, ennyi. Csekket nem fizettem, megvárom, mi lesz!

 

Július 15. – Textilfilc….

Hát, az úgy történt,…..
Ebéd után jön az alvás. De Csongi sztrájkolt.
Jó, akkor csak pihenj csendben bent a sötét szobában! – mondtam én, engedékeny anya…..
Erre nemrég kopog, hogy mostmár kijönne.
Kinyitom az ajtót, és…. elcsesztem, mert elröhögtem magam, de nagyon! Nem bírtam ki! Erősebb volt a vágy a röhögés után, mint az idegsokk, amit a látványtól kaptam!

A sejhaja, a bigus, minden csupa Textilfestő filc!
Azt mondta, hogy ő most egy indián.

Beraktam a kádba, lekefélte magáról a nagyját. De még látszik egy-egy folt……

Mikor hazajött Pityu, elmentem Csongorral Kiss Katihoz.
Holnap lesz 1 hónapos Lili. Olyan fura volt látni!
Már el is felejtettem, hogy ekkora egy újszülött!
Édes pici lány, annyira törékeny… Megzabáltam, volna legszívesebben!
Csongi is imádattal nézte, megbeszéltük út közben, hogy nem nyúlhat hozzá, csak ha megmosta a kezét, akkor a lábát megsímogathatja.
Erre gyorsan beszaladt a lakásban, ott volt Erzsi mami, és mondta, hogy: “Mossunk kezet Erzsi mami!”
Aztán jött, hogy tiszta a kezem, símogassuk meg a pici Lili babát!

Aztán jót játszott Benével, kerek 11 hónap van köztük, de totál összenőttek!
Úgy elbeszéltük az időt, hogy mire észbe kaptam 8 óra volt. Kint pancsoltunk az udvaron, meg néztük, hogyan alszik Lili, és elrobogott a délután teljesen!
Próbálták a minit ébresztgetni, de az istennek sem ébredt fel! Egy tündér!
Ilyenkor annyira szeretnék még egy kicsi csecsemőt!

Amikor jöttünk haza (ami fél óra harc után jött össze, mert Csongi nem akarta otthagyni Benét és Lilit), végig azt mondogatta Csongi, hogy: ” Anya! Ha hazaértünk, megmondom apának, hogy csináljon neked egy ilyen pici Lili babát! És akkor beletesszük a kiságyba, lesz két kistestvérem, és én majd vigyázok rájuk, meg játszok velük!”

Ja, meg még azt is mondta, hogy olyan szép voltam, mikor nagy pocakom volt, és benne lakott Zalán!
Ilyenkor megzabálná, annyira édes! Olyan okosakat tud mondani!

Itt van Csongi, filcesen….:

  

 

Július 14-15. – Debrecen

A hétvégét huginál töltöttük, pátyolgattuk a kis lelkét.

És a hugom….Hát, szerintem totál szarul van!
(Remélem bekukkol ide, és olvassa amit írok, mert tényleg nem tréfából b@szogattam a hétvégén!)

Tagadja, és azt mondja nincs gond, de pl. csak úgy tud menni, hogy picit összegörnyed, és úgy vonszolja magát. Azt mondja folyamatosan feszül a hasa, bele-bele hasít neki,… és egyéb ilyen nyalánkságok.

A dokija egy tusek, azt mondta, mikor meglátta az AFP-jét, ez a gyerek down, ha valami csoda folytán mégsem az, akkor koraszülött lesz.
Hát nem édes? És olyan tökfej a hugom, hogy nem megy el másik dokihoz, mert az milyen ciki! Nem normális!

Mondtam, írassa ki magát táppénzre, mert egy Pannon boltban dolgozik, egész nap nagy a pörgés, folyamatosan ügyfelezik, és olyan az asztal, hogy csak egy magas bárszékről éri el , aminek nincs háttámlája. Csupa disegn, addig oké, de hogy egy ilyen állapotban lévő kismamának öngyílkosság, az tuti!

Azt mondta nem akarja kiíratni magát, mert akkor felvesznek helyére valakit, és mi van, ha mégis beteg a baba.. és akkor hova menjen majd utánna melózni?

Pluszban van egy rakat szabija, de most kitoljon a főnökével, hogy szabit vesz ki? Akkor ki lesz helyette a boltba?! Minden munkáltató álma egy ilyen balfék némber!
Nem is lenne belőle baj, ha ilyen kis dili, de most az egészségét, és a babáját teszi kockára.

Én, amikor most egész hétvégén azt néztem, hogy lépcsőzni nem igazán tud, alig bír menni, sokszor a hasához kap, de nem a baba mozog, és azért, és még azt is hozzáteszem, hogy 20 hetes terhes, hát totál szigorú fekvésre fognám, még mielőtt baj nem lesz. De annyira málé, hogy az ideg esz meg tőle!

Na, egy kép Debrecenből…. Itt van a gyerekeim járókája, huginál…. 🙂

 

Útmutatás a mindennapokhoz…..

Egy gyerek üzenete a szüleihez:
Apukám! Anyukám!

Első kívánság:
Add nekem az idődet!

2.kívánság:
Higgy nekem, bízz bennem! Irányításoddal jót utat fogok választani.
Ha magam mellett tudlak, nem történik velem semmi rossz.

3. kívánság:
Szeress és hagy, hogy szeresselek!
Szeress akkor is, ha rossz vagyok.
Jó érezni a szereteted akkor is, ha pl. tudom, , nem tetszik neked a viselkedésem.

4. kívánság:
Bocsáss meg nekem!
Fejezd ki a megértésedet, ha tévedek.
Add értésemre, hogy mindíg van lehetőség, hogy újra kezdjek bármit.
Engedd, hogy tetteimért én vállaljam a felelőséget.
Javíts ki és mond el, ha tévedtem, de ezt mások előtt ne tedd!
És kérlek, ne hasonlíts engem soha másokhoz (különösen a testvéreimhez, a barátaimhoz ne mérj!)

5. kívánság:
Ne vegyél nekem olyan dolgokat, amelyekre te hiába vágytál.
És ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megadni mindent amire fáj a fogam. (néha csak azért kérek valamit, hogy kiderüljön számomra, hol a határ)

6. kívánság:
Kérdezd meg, úgy igazából, hogy mi történt az óvodában. És figyelj arra, amit mondok ilyenkor.
Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok.
Érdeklődj, hogy hogyan oldom meg a feladatomat.
Vitasd meg velem terveimet. Bátoríts a választásaimban és dícsérj bátran, ha megérdemlem.
Ha tévedtem, terelj jó útra.

7. kívánság:
Büntess meg, ha rosszat teszek ( meg kell tanulniom különbséget tenni a jkó és a rossz között).
A büntetés után viszont bocsáss meg.
Ismerd el ha jót cselekszem.
Sose parancsolj nekem, inkább kérj tőlem, mert a kérés az összetartozásunkat erősíti.

8. kívánság:
Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal.
Figyelj rám, ha meg szeretnék beszélni veled valamit.
Még gyerek vagyok ugyan, de vannak gondjaim, szorongásaim, és aggodalmaim. Kérlek vedd figyelembe a bánatomat, és a fájdalmamat.

9. kívánság:
Erősíts meg abban, hogy szeretni fogsz, bármi történjen is, hogy a részed vagyok, hogy valami különös érzelem, a szerelem teremtett.

10. kívánság:
Taníts meg engem is a szeretet képességére. Adj hitet és nevelj belém hitet az emberek iránt. Hogy társat találjak majd, hogy a nagyvilágban és a hazámban otthon érezhessem magam.

 

Június 13. Új autó!

MEGVAN A KOCSI!!!!

Annyi szépséghibája van, hogy soká jött meg a visszaigazolás, csak 2 előtt, és az okmányirodában már nem volt kedvük (SZÓ SZERINT!!!) megcsinálni az ügyintéző kisasszonyoknak az átíratást!
No, mindegy, ez legyen a legkisebb bajom!

Az autót megkaptuk, tele tankoltuk, és a pasim már ki is próbálta: Ugyanis apósom elment Békéscsabára, és Csaba alatt lerobbant, így érte kellett menni, és vinni egy szerelőt. Úgyhogy egyből munkára lett fogva a kocsi!

Még jó, hogy tök olyan színe van, mint a réginek, így nem fogok idegen pasik mellé beűlni, mert eltévesztem a kocsit!

Itt van “Ő”:            

 

Július 12. – Fisher Price, Éljen!

Ma nagy öröm ért!
Még valamikor januárban beküldtem a Pampers vonalkódokat, a Zenélő Csodamasinára gyűjtöttem ki. Én már azt hittem átvertek, és semmit nem kapunk.
Erre ma csörög a telefonom, egy pasi mondja, hogy itthon vagyok-e, mert hozta a játékot!

Had ne mondjam, a két kicsi egyszerre játszana vele! Nagyon szuper egy herkentyű, mindketten imádják!
Ment a harc, kié legyen! Általában Csongor győzött, vagyis Zalán rájött, okosabb, ha enged, és elfoglalta magát mással. Így most inkább még a nagyfiam játszott vele.

Amivel kiidegelt,az az, hogy rájött egy idő után, hogy olyan ez a szerkezet, mint egy fűnyíró! És elkezdett rohanni le-föl, tolta ezt a szerkentyűt, és közben idegtépő hangon visított, berregett hozzá! Lesz még elegem, úgy érzem!

A másik: reggel kint voltam a férjemmel az autókereskedésben. A vevőnek elkezdték intézni a papírokat, a hitelkérelmet. Ha minden igaz, most 2 körülre mondták, hogy jön a hitelbírálat, ha rendben van a srác, akkor megint megyünk, és elindítjuk a mi hitel kérelmünket is.
Ha a bank nem szöszöl, akkor szombaton már az új autónkkal mehetünk Debrecenbe!

Ja, meg mekkorát szívtunk!
Még tavaly elkezdtük azt csinálni, hogy ha hónap végén maradt egy kis fölösleges pénzünk, akkor abból vettünk Eurót, és így apránkként gyűjtöttünk az idei nyaralásra. (ami persze ugrott, mostmár dupla indokkal).

Mikor milyen volt az árfolyam, de átlag 250 körül vettük az eurót.

Ma bementem reggel a bankba, mert hát ez a kis spórolt pénzünk is kell az autóvásárláshoz. Erre mennyibe váltották ma az eurót? 240-be!

Ekkora szívást! Szóval buktunk egy jó nagyot! De miért pont ez sült volna jól el? Pont nekünk?!

 

 

Július 12 – Zalán jár!

El is felejtettem a nagy újságot megírni!

Zalán  a múlt hétem csütörtökön kezdte el gyakorolni a JÁRÁS tudományát, 2-3 nap alatt totál határozottá vált, most meg már szalad! Jó, a végén, mire igazán begyorsul, elhasal, de most az a lényeg, hogy veszett tempóban elkezdett fejlődni!
Én meg már azon agyaltam, hogy soha nem fog elindulni?!
Csoda pofa, annyira élvezi az új mutatványát!
Ja, és még amiben totál más, mint anno Csongor: Csongi még 2 évesen is úgy ment, hogy a 2 keze felemelve a válla vonaláig, úgy egyensúlyozott. De Zalánnak nincs meg ez a tipikus “baba tartása”. Ő lógatja maga mellett a kezeit járás közben. Annyira fura!

Viszont a beszédjével még mindíg nem vagyok kibékülve!
Folyamatosan dumál, mindent kommentál, Csongorral is állandóan szájal, de egy értelmes szó, vagy szótag sem hagyja el a száját!
Nincs 1 db baba-mama-papa-… semmi sem! Csak pörgős hablaty! De még a hangzásában sincs semmi magyaros, totál idegen helyen képezi a hangot. Olyan, mintha valami halott nyelven beszélne hozzánk.
No, majd egyszer ebből is csak lesz valami!

 

Július 11. – Bőrpuhítás, ismét!

Már megint alakítottam! Vagyis nem én, hanem Zalán, de az én hibám! Mindíg a szülő a hibás!

Szóval, a Csongi és a mi szobánk ajtaja egy folyosón van, kb 1 m-re, és csak a folyosó többi részét torlaszolom el, hogy a konyhába, a Zalán szobájába, fürdőbe… ne jusson el a mini. Míg ők a 2 szoba között oda-vissza járkálnak, játszanak, és kint a konyhában tudok nyugodtan főzni.

Eddig!
Ugyanis mikor a hugom férje elrepült amcsiba, elvitte az ajtózárunkat, ami egy nagy merev falú utazóbőrönd volt. Most nagy IKEA-s papírdobozokat raktam torlaszul, ami dugig van Csongi kinőtt ruháival, ami majd jó lesz hamarosan Zalánnak.
Eddig működött is az új zár.
Ma reggel kimentem a konyhába, rakott krumplit csinálok, azt készítettem elő. Túl nagy volt a csend, de most kivételesen nem működött az anya-veszély-szenzorom.

Erre egyszer csak látom, hogy jön Zalán, a falba támaszkodva, a kezében az orrspray, a kupak a torkán, az egész gyerek csupa maláj!
Hát a szentem valahogy arrébb toszogatta a dobozokat, bement a szobájába, és újra megtalálta a bőrpuhítóját. Betapasztotta magát tokától-bokáig, meg a fél szobát, az ágyának a rácsait, és ahogy jött ki, persze csúszott a zoknija a krémtől, fognia kellett a falat, amint sorminta szerűen ott van végig a kis keze nyoma zsíros krémbe ágyazva.
Azt hiszem, ha Pityu hazajön, előbb engem nyír ki, utánna a minit is.

Úgyhogy a gyerekem újra kellőképpen puha bőrű, de a lakás is.

Dühömben kivágtam a kukába a még megmaradt krémet. Nem puhítjuk a bőrét!

 

Július 10. – Bogárinvázió

Tegnap éjjel azt hittem megőrülök!
Iszonyú meleg volt a lakásban, de nem tudtam kinyitni az ablakot, mert valami fekete bogársereg (itt a többi lakó azt mondja: mezei futrinka) már megint megtalálta a tömbünket, és jöttek be mint a sáskák a rajzásnál!

Iszony! Kemény a páncéljuk, repülnek, aztán neki mennek a falnak, és leesnek. Persze ez olyan koppanásokkal jár, hogy ……..
Mire észrevettem, hogy bent vannak, és becsuktam az erkély ajtót, addigra jó pár beosont. Fél éjjel ezeket a dögöket vadásztam!
Mikor már kikapcsoltam a TV-t, a számítógépet, addigra újra hallottam, hogy még van bent valahol, mert hallom, hogy röpül, és kopog. Nem mertem elaludni, előjött a fóbia, hogy éjjel rám mászik, megcsíp, vagy a számba belemegy….

 

Július 9.

Ebéd után elmentünk Pityuval Gyulára, neki ma kellett menni a pszicho dokihoz kontrollra. Ezer fok volt, azt hittem megfővök a bőrömben!

Amíg Pityu a dokinál volt, én bevettem magam a dm-be, és kerek 1 órán keresztül élvezkedhettem végre! Mindent aprólékosan átnéztem, megfogdostam…. A minik itthon maradtak, anyósomnál Csongi, a szomszédban pedig Zalán.
Aztán átmentünk Békéscsabára, elmentem abba az üzletbe, ahol ezeket a maszáj cipőket forgalmazzák, amit a neurológus ajánlott.
Rá kellett lépni egy lapra, ami össze volt kötve egy számítógéppel, és ez lemodellezte a lábamat.
Egy nagyon kedves csajszi volt az üzletben, azt mondta gyógytornász, és még mielőtt a cipőre tértünk volna, megnézte hogy állok, milyen a tartásom, és elmagyarázta, hogyan kellene állnom.
A lemodellezett talpnyomom alapján tipikus “gerincsérves tartásom” van. Lúdtalpam nincs, viszont a sarkamon támaszkodok, és a medencémet behúzom magam alé, és ettől “el vagyok törve”. Mutatta, hol törik meg a gerinc, mit nyom, mit csinál,… esküszöm, szuperebbül elmondta, mint a doki!
Megnéztem a cipőket, nincs nagy ár difi: a szanda 47.000.- a cipő 49.000.- Ft.
Én elkezdtem a cipőket nézegetni, erre megkérdezte, mivel foglalkozom. Mondtam, hogy itthon vagyok a gyerekekkel. Erre azt mondta, hogy ne útcai cipőt vegyek, hisz abban naponta csak 2-3 órát lennék (max. vannak napok, mikor ki sem megyek itthonról) . A cél az lenne, hogy minél több időt töltsek a cipőben, hisz akkor gyakorol a gerincem. Azt ajánlotta, inkább szandit válasszak, és otthon, papucs helyett is ezt használjam.
Fel is próbáltatott egyet, először majdnem hasra estem benne, olyan kerek a talpa.
Azután gyakoroltuk a járást, és rájöttem, hogy micsoda szuper egy valami ez! Nagyon jó érzés volt!
Szóval beleszerettem teljesen! Már csak 20.000.- Ft hiányzik hozzá…..

Azután elmentünk autót nézni, voltunk vagy 10 autókereskedésben. Ezer fokban! Élveztem nagyon!
Ugyanis úgy néz ki, lehet, hogy holnap elviszik az autónkat. Szombaton megnézte egy srác a kocsinkat, azt mondta autószerelő, és a barátjának keres autót. Pont ilyenre gondoltak. Ma jött is a sráccal, azt mondta, hogy nagyon szuper.
Az a gáz, hogy akkor most hírtelen menni kell, és találni egy jó kis autót a mienk helyett. Na, az lesz még szép! Ja, meg ráadásul hétvégén megyünk hugihoz, úgyhogy addigra valamit keríteni kell. Ha más nem, kölcsön vesszük a sógornőm autóját.

 

Fürtök

Jó régen írtam utoljára!

De nem volt más, mint betegség, láz, nátha, köhögés,…ezeket produkálták a minik, felváltva. És erre nem akarok emlékezni.

Aztán a hugom, és a pocakbébije. Ezt sem akarom leírni, csak egy múló kellemetlenségnek akarom tudni. Remélem 3 hét múlva el is felejtjük ezt az egész rémálmot!

Viszont tegnap történt egy olyan!

Vége a csecsemőkornak! Nincs többé pici babaám!

Zalán 3 napja önállóan lépeget, már nem kapaszkodik folyamatosan a bútorokba, a falba….

Ezért hogy ezt a kort végérvényesen lezárjam, engedtem a nyomásnak, és Zalán angyali göndör szőke fürtjeit levágtam. Mostmár nem csecsemő, mostmár egy csodaszép kisfiú!

Jól sikerült, rafinált anya módjára eltereltem a figyelmét: miközben a haját igazítottam, az etetőszék tálcáját telepakoltam kenyérrel és szalámival. Nyugodtan elfalatozott, és hagyott engem alkotni! Nagyon szép lett, de olyan más! De pár nap, és megszokom az új fiamat! Itt egy kép róla: